Egy hét telt el azóta, hogy Min eltűnt. Semmi változás nem volt az életemben. Csak vártam, és vártam. Elindulni egyedül nem akartam, azóta hogy találkoztam Krisel. Kitudja, mit csinál Minnel.
- Haver! Ne gondolkozz annyit! Minden rendben! - jött oda U-Kwon, és próbált felvidítani.
- Örülök, hogy ilyen jó kedved van. Nekem csak Minen jár a fejem. Semmi másra nem tudok most gondolni. De kösz, hogy megpróbáltad. - mondtam, és vállon veregettem.
- Minthogy csinálnánk most valamit. Most úgyse fog bekopogtatni az ajtón, hogy megjött. - mondta. - Nem csináltunk a héten semmit. Még táncpróbára se mentünk el. Kajak itthon ülünk, és várunk a jelre.
- Nem fogok neked most itt leállni táncikálni, amikor a testvéremet elvitte ez a nyomorult. - mondtam, majd felálltam és felmentem a szobámba. A laptopot a kezembe vettem, és elkezdtem nézegetni a e-mailt. Rengeteg levél csak anyutól. Senki mástól. A sok kérdések, hogy hol van Min, mikor fogom hazahozni, meg felhívhatnám őket és stb. Hogy tudnám most őket felhívni, mikor ilyen szar helyzetben vagyok. Nem tudom nekik megmondani, hogy Kris épp elvitte magával, és kitudja mit csinál vele. Azt se tudja ki az a Kris. Nem fogok most neki mesélni. Lezártam a laptopot, és elmentem lezuhanyozni, mivel már este 8 óra van, és míg elkészülök a lefekvéshez az nálam 2 óra. Nos, 2 óra múlva már az ágyat nyomtam, és gondolkoztam erősen, hogy kellene elhozni Mint szó nélkül. De az sehogy se jön össze. 10 perc múlva már el is aludtam. Reggel 6:30 volt amikor felébredtem. Sehogy sem tudtam visszaaludni, így feladtam, és levánszorogtam a konyhába valami nasiért. Hallottam, hogy fent csörgött a telefonom, de lusta voltam felmenni érte. Egy szobába aludtam U-Kwonnal, aki már fentről kiabált, hogy menjek már és vegyem fel a telefont, különben kihajítja az ablakon. Nagy nehezen felmentem, és láttam a kijelzőn, hogy Key az.
- Cső. Mit akarsz ilyen korán? - vettem fel, majd elindultam le a lépcsőn, hogy U-Kwont ne zavarjam.
- Itt van Min. Asszem ide kellene gyere. JongHyun összefutott vele, és elhozta haza. - mondta, majd úgy elkezdett verni a szívem, hogy a lépcsőn hirtelen megbotlottam, és majdnem estem egyet.
- Komolyan? - kérdeztem, és még mindig nem hittem el. - Délután megyek, és hozom haza. - mondtam, majd leraktam a telefont. Sokkal jobb lett a kedvem. De hogy miért délutánt mondtam, nem tudom, de már mindegy. Délután megyek.
- Onewéknél van Min! - rontottam be a szobába Zicohoz, ezzel felkeltve őt.
- Yaaa! Nem látod mennyi az idő? - ébredezett Zico. - Na húzzál ki! Majd megbeszéljük, ha felkeltem! Na húzzál! - mondta, majd egy párnával dobott meg, de leszartam, és inkább kimentem. Már teljesen jó kedvem volt, ezért mindenki szobájába benyitottam, és mindenkinek egyesével elmondtam, mire mindenkinek körülbelül az volt a válasz, ami Ziconak. Zico se bírta sokáig, mert ő is már kint volt a konyhába.
- Akkor most már mondhatom? - kérdeztem tőle, és rátámaszkodtam az asztalra.
- Mondjad. - mondta, majd leült az asztalhoz.
- Szóval Key telefonált az előbb. Illetve nem az előbb, mert már rég fent vagyok. És ott van Min náluk. Szóval délután megyek érte, és hozom haza. - mondtam nagy mosollyal az arcomon.
- Látom, most már jobb a kedved. Ha akarod, megyek veled. - ajánlotta fel, de inkább megyek egyedül. Nem akarom, hogy valaki jöjjön. Nem tudom miért, de most akkor is egyedül megyek. Délután rendbe tettem magam, lezuhanyoztam, magamra vettem egy zöld kockás inget, és egy fekete nadrágot, majd az előtérbe felhúztam a converse cipőm, és indultam is. Az út körülbelül egy fél óra. Direkt mentem gyalog, hogy kicsit lenyugodjak, mert idegesnek érzem magam. Vert a szívem, és remegtem. De nem tudom miért. Talán nekem fog állni valamiért, vagy egyszerűen nem tudom. Mikor odaértem becsengettem, és Key nyitott ajtót.
- Csááá! - mondta nagy vigyorral az arcán.- Hol van? Azt mondtad JongHyun ide hozta.
- Ááááh! Csak beszívattunk! Nincs itt. Mi is örültünk volna, ha elhozta volna JongHyun. De nem így lett. - mondta, majd elkezdett ütögetni.
- Na ne szórakozz! Min! - kiabáltam fel, de semmi válasz nem jött. Elindultam fel a lépcsőn, hogy megkeressem. Tudom, hogy itt van. Ilyen hülyeséggel, nem szoktak szívatni. Be akartam nyitni a fürdőszobába, de csak JongHyun volt bent. Minden egyes szobába benyitottam, hátha megtalálom, de tényleg semmi. Nem hiszem, hogy idehívtak a semmiért. Nem kerestem tovább, szóval lementem és elhúztam a csíkot. Key csak lesett utánam, de nem érdekel. Most felidegesítettek még jobban. Eljöttem a semmiért. Nem hiszem el. Hazafelé már szinte futottam az idegességtől. Mikor hazaértem, mindenki várta, hogy jövök Minnel.
- Ez gyors volt. Hol van Min? - kérdezte Zico.
- Amint látod, nincs itt. - mondtam, majd felrohantam a szobába, és becsaptam az ajtót magam után. Kulccsal is bezártam, hogy most senki ne zavarjon, még U-Kwon se, pedig egy szobában vagyunk, most nem jöhet be, nem érdekel.
- Yaaa! Engem engedj be! - kiabálta az ajtó túl oldaláról U-Kwon, de meg sem mozdultam. 10 percbe telt mire lenyugodtam, aztán elmentem lezuhanyozni, majd lefeküdtem. U-Kwon is csatlakozott hozzám.
- Nem volt ott? - kérdezte.
- Nem. Key csak beszívatott. De nem értem, hogy miért tette. Nem csinálna ilyet szerintem. Biztos, hogy ott volt, csak elbújt vagy nem akart velem találkozni. - válaszoltam neki.
- Akkor lehet tényleg nem volt ott. - mondta.
- Mindegy, jó éjt! - mondtam, és elhelyezkedtem az ágyon, és rögtön el is aludtam. Az éjszaka közepén arra keltem fel, hogy betört az egyik ablak a földszinten. Felkeltem, és indultam is le megnézni, hogy mi történt. Mindenki felkelt rá, mert a csapat többi tagja a földszinten állt, és néztek az összetört ablak felé.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Látod! Betörte valaki az ablakot! - válaszolt Zico. Hirtelen egy másik ablak is betört, amire mindenki felfigyelt természetesen, és mindenki fordult 180 fokot.
- Mi a..? - kérdeztem, majd egy vérfarkas jelent meg előttünk. Elindult felénk, mi pedig hátráltunk.
- Kris. - suttogtam magamnak, és hirtelen nekem esett. Rám ugrott, én pedig alig kaptam levegőt. Utána jött a többi vérfarkas, és a csapat többi tagjának estek neki. Megijedtem. Próbáltam minden erőmmel vele szembe szállni, de már csak azt vettem észre, hogy elgyengültem, és a földre zuhantam.
Egy ismeretlen szobában ébredtem másnap reggel. Egyedül voltam. Rettenetesen fájt a fejem. Egy üres szobában voltam, ahol csak egy ágy volt, semmi más.
- Hol van Min? - jött be Kris a szobába.
- Honnan tudjam? Nem te voltál, aki idehozta? Vagy honnan tudjam, hogy hova vitted. - mondtam.
- Ugyanebbe a szobába volt, de megszökött. - mondta.
- Megszökött? - kérdeztem vissza.
- Igen. Próbáltunk utána menni, vagy megkeresni, de túlságosan gyors volt. - mondta.
- Gyors volt? - kérdeztem, és elkezdtem reménykedni, hogy nem lesz vámpír.
- Miért egyedül vagyok a szobába? Hol van Zico, U-Kwon és a többi? - kérdeztem rá, de fordult egyet, és válasz nélkül kiment.
- Yaaa!!! - kiabáltam utána, de meg se hallotta.
2 hét telt el azóta, hogy be vagyok ide zárva. Csak délben hozták a kaját, de mintha a börtönben ülnék, olyan érzésem van.
*Min szemszöge*
Most nem fordulhatok vissza, akármennyire is félek. Tudnom kell, hogy MinHyukkal mi van.
- Örülök, hogy újra látlak.- szólalt meg valaki a hátam mögött. Nem mertem megfordulni, pedig tudtam, hogy Kris az. De túl kell legyek rajta.
- Én nem! - mondtam.
- Mi az? Egyedül nem tudsz eljönni? Segítség is kell? - kérdezte.
- Csak nem akartam egyedül jönni. - válaszoltam. - Hol van? Mi történt vele? - kérdeztem.
- Ne aggódj miatta. Semmi baja nincs! Még... - mondta, és láttam, hogy nem vagyunk egyedül. A többiek is itt voltak, csak nem ember formában, hanem mint vérfarkasok. Megijedtem, mert akkor most minket is elfognak fogni. De nem érdekelt, mert MinHyukért bármit.
- Ha elfogsz! Akkor légyszíves MinHyukhoz rakj be! Beszélni akarok vele, és amúgy sem szeretnék egyedül lenni. De őket viszont engedd el! - mondtam, és mutattam a többiekre, akik velem voltak.
- Nem! Engem is vigyél vele! - szólalt meg JongHyun.
- Hé! Mentsd az életed! - mondtam JongHyunnak, akit nem érdekelt, akkor is velem akart jönni. Édes, meg minden, de, nem akarom, hogy baja legyen.
- Kérlek! Ha titeket elenged, menjetek! Nem kell félteni engem. - mondtam, de már megint a földön kötöttem ki. Unom a folyamatos hipnotizálást. Máshogy nem tud elvinni, csak így?
- Min! Ébredj! - keltett MinHyuk. Én egy mozdulattal öleltem meg őt, és a könnyeim kezdtek el folyni, de muszáj vagyok türtőztetni magam. Nem szabad sírnom. Erősnek kell lennem! Vagy legalább erősnek kell mutatnom magam.
- Úgy örülök, hogy minden rendben van veled! - mondtam, és még mindig öleltem.
- Hol voltál? Mondta Kris, hogy elszöktél. - mondta, és elengedett.
- Nos... izéé... Az van, hogy igen, elszöktem. És mikor a városba értem, tényleg találkoztam JongHyunnal, és tényleg elvitt hozzájuk, és tényleg ott voltam. Bent voltam JongHyunnal a fürdőbe. Én mondtam neki, hogy segítsen, mert nem tudom miért, de nem akartam veled beszélni. Ne is kérdezd, de tényleg nem tudom. - mondtam, majd eltakartam két kezemmel az arcom, hogy ne is lásson.
- Miért nem akartál velem beszélni? - kérdezte, majd elvette kezem az arcomtól.
- A helyzet, hogy elmondtott Kris mindent. Hogy vámpírok vagytok. Mindenki. És addig nem akartam veled beszélni, míg teljesen fel nem fogtam. Aztán mikor eltelt 2 hét, mondtam JongHyunnak, hogy menjünk el hozzátok, és most már ott maradok, nem voltatok otthon, tudtam, hogy baj van. Ezért kerestelek most itt. Nem bánom, hogy Kris bezárt megint, csak veled legyek. Most már, tudom, hogy vámpír vagy, és csak nem fogsz bántani. - mondtam.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el. Tudom, hogy el kellett volna, de még nem voltam kész. - mondta, majd megölelt. - Minden rendben lesz. De azt tudjad, hogy a vámpírok, és a vérfarkasok sose voltak jóban. És mindig bántottuk egymást, mindig voltak közöttünk harcok. De ilyen még sosem volt, hogy elrabolt volna minket, de ezek szerint most veled akarnak minket bántani, hogy itt vagy. De esküszöm, hogy ha valami bajod lesz, meghalnak.
- Megoldjuk ketten MinHyuk. Szeretlek, és én sem szeretném, hogy bajod legyen. - mondtam, majd megint megöleltem, de berontott megint Kris.
- Örülök, hogy kibékültetek. Hoztam nektek valakit. - mondta, és szó szerint behajította JaeHyot a szobába, aki a földre esett.
- És Onewék? - kérdeztem Kristől.
- Jó helyen. - mondta, majd kiment a szobából.
- JaeHyo! Mi történt? - kérdezte MinHyuk, JaeHyo pedig alíg bírt felállni. Minden próbálkozásnál összeesett.
- Próbáltam elszökni innen, de nekem nem jött úgy össze mint Minnek. - mondta.
- Gyere, állj fel. - segített Minhyuk JaeHyonak.
- Én sem értettem, miért tudtam olyan gyorsan futni. - mondtam. Megint itt vagyok. Megint ugyanitt, ebben a szobában. A semmiben. De legalább már nem egyedül. Nem tudom meddig leszünk itt, de már unom, hogy folyamatosan elhoznak minket ide.
- Fáradt vagyok. Aludhatok nyugodtan? - kérdeztem MinHyukot.
- Persze. Gyere, feküdj le! - mondta, majd lefeküdtem az egyetlen ágyra, ami bent volt a szobában, és rögtön el is aludtam. Álmodtam. Álmomban MinHyuk és Kris egymásnak esett, és Kris megölte MinHyukot. Aztán engem is megtámadott, de én meg tudtam ölni valami oknál fogva. Odaszaladtam MinHyukhoz, akinek a teste vérrel volt áztatva. Elkezdtem sírni, majd kiabálni a nevét, de minden kihatott, és MinHyuk ébresztett fel álmomból.
- Min! Min! Kelj fel! Nincs semmi baj! Miért sírsz? - keltett, és csak a könnyeimet tudtam letörölni arcomról.
- Álmomban Kris megölt téged, és engem is megakart, de visszatámadtam, és megöltem. - mondtam.
- Nyugii, még itt vagyunk. És itt is leszünk egy darabig. - mondta, majd vissza betakart, és aludtam is. Reggel ugyanaz a szokásos, amit akkor tettem. Nem tudtam lezuhanyozni, és a hajamat is csak felfogtam. MinHyuk mellett ültem az ágyon, JaeHyo pedig a földön.
- JaeHyo! Mit csináltál velük? Miért voltál velük? - kérdeztem.
- Gondoltam, eljátszom, hogy csináltak velem valamit, aminél fogva ők azt hiszik, hogy azt fogom csinálni amit ők mondanak. Segítettem nekik mindenben. Csak aztán rájöttek, mert ugye elakartam szökni. - mondta, majd lehajtotta fejét.
- Értem. Most már 3an vagyunk. 3an csak el tudunk menni nem? - kérdeztem majd ránéztem MinHyukra, majd JaeHyora, aki velem szemben ült. - Vámpírok vagytok!
- Igen, azok vagyunk, de csak ketten! Ketten 12 ellen nem fog működni. - mondta.
- És ha engem is átváltoztatnál? - kérdeztem MinHyukot, aki ledöbbent kérdésemtől.
- Mit beszélsz? Még ha át is változtatnálak, akkor is csak 3an lennénk. Nem foglak. Szó sincs róla. És ne hozd fel még egyszer a témát. - esett nekem.
- Bocsáss meg na! - mondtam, majd hallottuk, hogy nyílik az ajtó. Kris.
- Kifelé! - mondta, majd kivezetett minket a nappaliba, ahol szembeszegültünk 12 vérfarkassal, Onewékkal, és a Block B többi tagjával.
- Min! - jött oda JongHyun,és szorosan magához ölelt, mire láttam U-Kwon arcát, hogy nem tetszett neki.
- Minden rendben. - mondtam, majd én is szorosan magamhoz öleltem.
- MinHyuk. - mentem oda mellé. - 13an vagyunk a 12 ellen. Itt az ideje, hogy átváltoztass. - mondtam.
- Már mondtam, hogy nem foglak. Maradj csendbe. - mondta, majd elindult Zicoék felé. Láttam, hogy súgott valamit Ziconak, aki csak bólogatott, majd mikor elment MinHyuk, Zico elkezdett suttogni valamit a csapat többi tagjának. Ugyanezt megtette Onewval. Odament MinHyuk hozzá, és súgott nekik valamit. Nem tudom mit tervelt ki, de előre félek. Arra kaptam fel a fejem, hogy Onew neki esett az egyik vérfarkasnak, és elkezdtek dulakodni. A fenébe. Le kell lépjek. El kell fussak, én ebben nem vehetek részt. Elmentem az ajtóhoz, visszafordultam, és már mindenki harcolt mindenkivel.
- Min! Futáás! - kiabálta MinHyuk. Kris és a többiek már nem ember formában voltak. Én megint csak elkezdtem futni. De az az érzésem van, hogy vissza kell menjek. Visszafutottam a házhoz. Bementem, majd megragadtam MinHyuk karját.
- Engedj! Mondtam, hogy fuss! Ne avatkozz bele.! -mondta.
- Nem megyek el nélküled. Ha te meghalsz én is. - mondtam, majd a könnyeim kezdtek folyni, de nem engedem nekik. Erősnek kell legyek.
- Baek! - hallottam valaki kiáltását. Meghalt volna? Minhoo....megölte....BaekHyunt?
- Minhoo! - kiabáltam, de már késő volt. Kris...
- Kriiiis! - estem volna neki, de valaki megállított.
- Tűnés! - mondta U-Kwon, majd megfogta a kezem és elkezdtünk futni mindketten ki a házból. Nagyon sötét volt, és nem láttunk semmit. A hold fénye sem világított annyira, mert nem telihold van. Futottunk ameddig csak tudtunk. Hallottuk, hogy valakik futnak utánunk, de nem mertem hátranézni.
- U-Kwon! Lassíts! Nem bírok futni! - kiabáltam neki, mire megálltunk.
- MinHyukék azok. - mondta. És tényleg ők voltak. Mindenki épségben.
- Minhoo.....Minhoo. - a hangvételem akadozott, és a könnyeim végleg elkezdtek folyni. Éreztem, hogy valaki átölel, de fel sem néztem.
- U-Kwon! Vidd haza! - hallottam MinHyuk hangját, majd el is indultunk. Ennyi? Minhoot soha nem fogom már látni. A szívem szakad meg, ha rágondolok. Miért kellett ez most? Mikor hazaértünk, U-Kwon bevitt a zuhany alá, majd lefektetett az ágyra, és betakart.
- Jó éjt. - mondta, majd a homlokomra adott egy puszit, és kiment a szobából. A sírást még nem tudtam abbahagyni, de azzal együtt aludtam csak el. Reggel a szokásos dolgok. Majd a reggeli. Senki nem volt itthon. Érdekes. Semmi nem volt a hűtőben, ezért muszáj voltam elmenni a közeli boltba, ami itt 10 percnyire. Hiába jártam meg a boltot, még sokat sétáltam. Egy parkban le is ültem. Sokáig ültem ott, és még mindig Minhoo járt a fejemben. El sem hiszem.
- Annyeong! - köszönt egy lány, aki leült mellém a padra. Soha életemben nem láttam még. - Láttam egyedül ülsz itt, így idejöttem, hogy csatlakozzak hozzád. - A nevem Kim Ha Na. - mutatkozott be.
- Óh, szia! Én pedig Lee Min Seo. - mutatkoztam be én is.
- Itt laksz? - kérdezte.
- Igen,a testvéremnél. Most jöttem körülbelül egy hónapja.- mondtam. Nagyon rendesnek tűnik, így sokat is beszélgettünk. Megmondtam neki, ki a testvérem, és hatalmas rajongó amint láttam. Megmondtam neki, hogy hol lakok, és szívesen eljöhet hozzánk, ha nagyon szeretne. Persze ebbe mind beleegyezett. Majd fél óra beszélgetés után, mindenki indult a maga útjára. Hazafelé, annyit gondoltam Minhoora, hogy beleestem valakibe, és kiesett a táska a kezemből.
- Bocsánat. - hajoltam meg előtte, majd a táskát próbáltam felvenni.
- Hagyd csak. Segítek. - mondta, majd felvette, és a kezembe adta.
- Köszönöm. - hajoltam meg megint, és mikor megláttam, hogy kibe botlottam bele, szóhoz nem tudtam jutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése