1. rész

Sziasztok! Ez az első Block B - s ficim! Bocsánat a hibákért, meg minden egyéb dologért, még nagyon nagyon kezdő vagyok! Nézzétek el! :)

Sziasztok! A nevem Lee Min Seo, 19 éves vagyok, és itt lakok egy kis városban Szöul mellett. Az apukámmal és az anyukámmal élünk egy nagy, emeltesen házban, aminek szerintem semmi értelme, de szép nagy. Van egy bátyám, tudni kell, hogy ő egy fiúbanda tagja, Lee MinHyuk, a Block B-ből, és soha de soha nem tud hazajönni, mert hol fellépés, hol próba és még sorolhatnám. Ha haza is jön, nagy ritka. Minhyuk a legjobb testvér a világon. Ennél jobbat, nem is adhatott volna nekem a jó Isten. Bármit kérek, megadja. Egy nap csörgött a telefonom:
- Szia Min! A srácokkal bulit csapunk az este a dormban. Arra gondoltam, te is jöhetnél. Tudom, hogy anyu nem nagyon szereti ezt a bulis helyzetet, de mondd hogy P.O-nak ma van a születésnapja, és ezt nem lehet kihagyni. - mondta, mire én nagyon megörültem.
- Igen MinHyuk, csak az a baj, hogy anyu kicsit se fogja furcsálni, ha úgy megyek el, hogy nem viszek ajándékot. - válaszoltam.
- Jó, akkor mondd hogy tényleg buli van. Ha nem engedne, majd beszélek vele. Puszillak Min! - mondta, majd lerakta a telefont. Igen, nos anyu nem nagyon van oda a bulikért. Nem nagyon szokott engedni sehova, de azért én néha sunyiba kilógok. Apu viszont teljesen más, ő enged minden merre.
- Anyu. - húzom el az u betűt. - Nos, MinHyuk hívott, és....háát...ma este tartanak egy bulit a dormban és arra kért, hogy menjek és szórakozzam ki magam velük. Persze, nem megyek egyedül, jön velem Jin is. Kééérleek, soha nem buliztam még a Block B-vel. - kérleltem, mire ő sóhajtott egyet.
- Kicsim, tudod, hogy szeretlek. De féltelek. - mondta.
- Tudom, én is szeretlek, és ezért légyszíves, legyél olyan kedves, és engedj el! - még mindig csak kérleltem, mire azt hiszem rávettem és elengedett.
- Jólvan, menj csak. De csak mert sose buliztál még a Block B-vel! - mondta, és én örömömbe elkezdtem ugrálni körülötte, és szaladtam fel a szobába készülni. De ő utánam kiabált:
- Min! Érted jön MinHyuk? - kiabálta.- Még most fogom felhívni és beszélek vele. Ne aggódj annyit! - kiabáltam neki vissza. Máris tárcsáztam MinHyuk számát, alig csörgött ki, már fel is vette a telefont:
- Na miaz? Sikerült rávenni anyut, hogy engedjen el? - kérdezte.
- Igen, nem is kellett sokáig kérlelnem, és apu sem kellett hozzá. - mondtam nagy boldogan. - Még annyit, hogy értünk jössz? - kérdeztem.
- Persze, értetek megyünk. Majd csörögj! Puszillak! - mondta, majd lerakta a telefont. " Megyünk" ? Kivel akar értünk jönni? Na mindegy. Most hívom is Jint.
- Jiin! Készülj, ma este parti van a fiúknál a dormban! Este jönnek értünk. - mondtam, és majd kiugrottam a bőrömből.
- Szia neked is Min! Ez komoly? Várj, ezt fel kell dolgozzam. Ezt nem lehet kihagyni! Már megyek is készülni. 8-kor itt legyél! - mondta. A hangján lehetett hallani, hogy ő is nagyon örül.
- Ott leszek! - válaszoltam, és leraktam a telefont. Gyorsan rendbe szedtem magam, lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem és az ajtóban már húztam a cipőmet. Anyu persze odajött:
- Nagyon vigyázz magadra! Ne igyál sokat, értve? - mondja ezt mindd aggódva.
- Anyu, 19 éves vagyok! Vigyázok magamra. Csak a dormban leszünk. MinHyuk ott van, vigyáz rám. Légyszíves ne aggódj annyit. - mondtam. Már ki is léptem az ajtón, és mentem is Jinhez. Mikor odaértem, csengettem és Jin már nyitotta is az ajtót. Megölelt, és felrángatott a szobájába.
- Még csak fél 8 van. Hova sietsz ennyire? - kérdezte.
- Nagy a lendület, és már menni akarok. Gyorsan készülj, mert hívnám MinHyukot. - mondtam, miközben sűrgettem Jint. Míg ő készül, rendbe teszi magát én hívom is MinHyukot:
- Jöhetsz! De Jinhez gyere, mert itt vagyok - mondtam neki izgatottan.
- Indulunk! - mondta, és egyből lerakta a telefont. 20 perc múlva már itt is voltak. Mi kimentünk a kocsihoz, és nem más volt vele, mint U-Kwon.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Jinel, míg beültünk a hátsó ülésre.
- Hali csajok! - köszöntek a fiúk, ők is egyszerre. Az úton végig csendben voltunk. Soha nem voltam még a dormnál, de mikor megérkeztünk a szám tátva maradt. Azt hittem csak álmodok. Egy nagy ház, kerttel és medencével. Beléptünk a házba, és a csapat többi tagja már várt ránk. Találkoztam már velük, de sosem a dormban, és sosem így. A maknae jött oda hozzám először:
- Nagyláááány! - kiabálta. - Már vártalak, tudod? Ma nagy buli lesz. - mondta egy nagy vigyorral az arcán.
- Pyooo! - kiabáltam neki vissza. De miért is csinálom én ezt? - Tudom, szerinted miért vagyok itt? - válaszoltam. A többieknek csak adtam 3 puszit, és megöleltem őket. Odajött hozzám MinHyuk, ő is megölelt majd megszólalt:
- Nagyon, nagyon, nagyon hiányoztál! - mosolygott.
- Te is nekem! - majd megsímitottam az arcát.
- Kik lesznek még itt? Csak mi? - kérdeztem komolyan.
- Nem, nem csak mi leszünk. Meglepetés kik jönnek még. Viszont, most megmutatom a szobád, hol fogsz aludni! - mondta és felvezetett a szobába. A szobában egy nagy franciaágy, egy nagy tükör, és kint pedig egy erkély. Gyönyörű szép volt.
- Itt fogsz aludni Jinnel! - mondta
- Tökéletes! Szeretlek MinHyuk! - mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem.
- De hol van Jin? - kérdeztem, mire Pyo jött be a szobába:
- Azt hiszem, kellene egy kis segítség. - mondta, és mi lementünk vissza az előtérbe, és csak annyit láttunk, hogy Jin a földön fekszik, és a fiúk pedig körülötte.
- Gyertek gyorsan, azt hiszem elájult! - mondta a leader és mi oda rohantunk.
- Pyo! Ezt csak így nyugodtan mondtad? A legjobb barátnőm fekszik a földön elájulva! - kiabáltam vele, és a sírás kerülgetett. Eltört a mécses. Már a mentőautóba rakták be Jint, és én mentem velük. MinHyuk kísért a kórházig. Vártunk, vártunk és vártunk. Mi történhetett? Nem tudtam abba hagyni a sírást. Ilyen még sosem fordult elő, bárhol is voltunk Jinnel. Én már majdnem elaludtam MinHyuk ölében, mire odajött hozzánk az orvos:
- Aggodalomra semmi ok. Minden rendben lesz! Valami volt a levegőben, ami kicsit megzavarta a szervezetét, de semmi komoly. Ma estére még bent tartjuk, ha ténylegesen minden rendben, holnap már mehet haza! - mondta, majd lenyugodtam.
- Bemehetek hozzá? - kérdeztem az orvost.
- Persze, menjen csak! - és én indultam is a kórterem felé. Jött velem MinHyuk is, ő leült az ajtóban a székre, én pedig odasiettem Jinhez, mire ő felült, és mosolyogni kezdett.
- Nagyon megijjesztettél! - mondtam, és megint elkezdtem sírni.
- Nyugi Min! Ennek a bulinak lőttek. De lesz még másik, reméljük.
- Szerinted engem most a buli érdekel? - kérdeztem, majd megöleltem. Megvártam míg elalszik, és elindultunk haza MinHyukkal. A fiúk már vártak minket.
- A buli lefújva! - mondta a leader. Nagyon sajnáltam az egészet, azt is, hogy Jin a kórházban kötött ki, és azt is, hogy nincs buli. Felmentem a szobába, leültem az ágy szélére, és két tenyeremmel takartam az arcom a világ elől. Hallottam, hogy nyílik az ajtó:
- Kopogni luxus? - kérdeztem kicsit idegesen.
- Bocsánat, kimenjek és kezdjem előröl? - kérdezte az illető, de én fel sem néztem.
- Nem, nyugodtan gyere be. - válszoltam, és leült mellém.
- Minden rendben? - kérdezte az illető, majd elkezdtem zokogni. Ő csak magához ölelt, és csak még erősebben rámjött a sírás.
- Persze, minden rendben. De nem tudom miért zokogok folyamatosan, mikor a barátnőmmel semmi baj nincs. Holnap jön haza, ma este még bent tartják. - válszoltam, és elváltam tőle, majd a szemeibe néztem. Egy gyors mozdulattal álltam fel, mikor megláttam, hogy U-Kwon az. Tudni illik, nekem U-Kwon jön be a legjobban a csapatból. Az a kockás has, azok az elképesztően szép szemek. Nem is kell tovább sorolnom. Egyszerűen tökéletes. Gondolataimból U-Kwon zökkentett ki.:
- Mi a baj? Miért álltál fel? - kérdezte meglepetten.
- Ömm... Semmi baj nincs, de most légyszíves menj ki, mert lefeküdnék. - válaszoltam zavartan.
- Rendben, reggel találkozunk! Jóéjt! - elköszönt, majd ki is ment. Én ledőltem az ágyra, és el is aludtam. Elfáradtam. Arra lettem figyelmes, hogy valaki betakart. Erőm sem volt arra, hogy kinyissam a szemem. Reggel 8 óra volt mikor felkeltem. Feltápászkodtam, majd lementem a konyhába hogy valamit reggelizzek. Arra lettem figyelmes, hogy nagy a csend. Bementem MinHyuk szobájába, de sehol senki. Vállat vontam, és a konyha felé irányitottam magam. Megláttam a hűtőajtón egy cetlit, amire ez volt feljegyezve: " Szép jó reggelt hercegnőm! Elmentünk próbálni! A reggelid a hűtőben. Felhívtam anyut, és bejelentettem, hogy itt maradsz még pár napig. Nagy nehezen, de rávettem. Szeretlek: MinHyuk" A világon én vagyok a legboldogabb ember . Örömömben kivettem a reggelit a hűtőböl, leültem a kanapéra, és elkezdtem nézni a tv-t. Semmi értelmes film, vagy sorozat nem volt. A pihenésemet a telefon csörgése zavarta meg:
- Szia Min! Azt hiszem értem kellene jönnöd. Nagyon hideg van és nincs kedvem egyedül sétálni! - kérlelt Jin, és már indultam is. Mikor odaértem megöleltem hosszan, és elindultunk a dorm felé.
- Itt maradok még pár napig a fiúkkal. Olyan boldog vagyok! - ugráltam körbe.
- Jó neked. Nem maradhatnék én is veled?  - kérdezte.
- Deee! Így még jobb lenne! Amúgy se leszek szerintem egy hétnél tovább. Ha csak MinHyuk el nem rendezi. De te itt leszel velem a végsőkig! - ismét csak ugrálni tudtam. Mikor hazaértünk a fúk már otthon voltak, és ahogy láttam, nagyon örültek Jinnek.
- Akkor ma este buli? - kérdezte JaeHyo izgatottan.
- Igen, persze! Ez már biztos! - jelentette ki Zico. Majd mindenki elkezdett pakolni, és berendezni a házat. Kyung, P.O, és Taeil elmentek bevásárolni még dolgokat, amik eszünkbe jutottak. Zico telefonálgatott, JaeHyo magát nézte a tükörbe, mire én vágtam egy " what the fuck" fejet, és elnevettem magam. U-Kwon díszitette a lakást MinHyuk segítségével. De miért mondom előbb U-Kwon nevét? Fél 8 volt az idő, mire csillogott villogott a ház. Mindenki elment a saját szobájába készülni. Jinnel is beköltöztünk a szobába, előszedtük a ruhát, és fél óra múlva már lent is voltunk.
- Mostmár igazán elárulhatnád, hogy kik lesznek még itt rajtunk kivül! - mentem oda MinHyukhoz, és elkezdtem faggatni.
- T I T O K ! - betűzte, és összefont karokkal hagytam el. Csengettek. Én az ajtóval szemben álltam, és vártam kik lépnek majd be. A leader nyitotta az ajtót, és belépett egy magas srác, csőnadrág volt rajta, fekete converse cipővel, és kabáttal. Utána a csapat többi tagja. Én csak tátott szájjal figyeltem őket. Ez biztos, hogy álom. Csak álmodom az egészet...