2. rész

Block B - 2. rész


Én az ajtóval szemben álltam, és vártam kik lépnek majd be. A leader nyitotta az ajtót, és belépett egy magas srác, csőnadrág volt rajta, fekete converse cipővel, és kabáttal. Utána a csapat többi tagja. Én csak tátott szájjal figyeltem őket. Ez biztos, hogy álom. Csak álmodom az egészet. Ez a srác, nem volt más, mint Minho a SHINee-ból. Szorosan mögötte pedig Taemin, Onew, JongHyun, és Key. Lepacsiztak Zicoval és a többiekkel, de én még mindig csak figyeltem őket.
- Szia Min! - köszönt Taemin, de még mindig nem tértem magamhoz. El sem hiszem, hogy a Block B-vel és a SHINee-al fogok bulizni. 
- Szia Taemin! - köszöntem vissza, majd ezzel be is fejeztem a beszélgetést, és rohantam Jinhez. 
- Előreláthatólag ez a buli.....fantasztikus lesz. - közöltem vele.
- Én is így gondolom. - mosolygott. Mivel ez a ház nagy, a táncparkett a ház közepén volt, ahol már Kyung, JaeHyo, és Key pörögtek, vodkával a kezükbe. Zico, Taemin, Onew és a többiek az asztalnál úgyszintén iszogattak. Mi ketten Jinnel először csak néztük, hogy a srácok elvannak, aztán mi is elkezdtünk táncolni, mire JongHyun belém esett.
- Táncolunk? - kérdezte, mire én csak bólintottam egyet, és azt hiszem már táncoltunk is. Mivel Jint magára hagytam, így ő elment felkérte U-Kwont, és elrángatta magával táncolni. Úgy vettem észre, U-Kwon ha akarta, ha nem, mennie kellett vele. Körülbelül 10 számot táncoltunk le, mire én már teljesen kivoltam. 
- Megyek, iszok valamit! Kicsit elfáradtam. - közöltem, és elindultam a srácok felé, hogy adjanak valamit inni, mert kiszáradok. 
- Én is kérhetek vodkát? - kérdeztem MinHyukot, de ő csak nézett rám.
- Még sosem ittál ilyesmit. - mondta, majd öntött egy kicsit a pohárba, és a kezembe adta.
- Na még egyet! - jött oda Zico, és még öntött a pohárba. Azt hiszem, már az ötödiknél kezdtem kicsit szédülni, de teljesen jól éreztem magam, és a kedvem is egyre jobb volt. Hirtelen, arra lettünk figyelmesek, hogy elment az áram. A zene megállt, és hirtelen sötét lett.
- Lecsapódott az áram. - mondta a leader, és próbálta megoldani a dolgot, de nem jött össze. Az ablakot kivágta a szél, és a függönyt is leszedte. 
- Minden rendben, csak vihar van. Nem sokára vissza jön minden. - közölte MinHyuk, majd leült egy székre. Én kimentem a házból, hátha az utcán van valami, de csak szakad az eső, nagyon hideg van, villámlott nagyokat, a fáról lefújta a levelet a szél, és érdekes hangokat hallottam egy-két hely felől, de nem mozdultam. Épp hogy a ház meletti oszlopon pislákolt egy kis fény. Lépteket hallottam, ami felém tart, szemesztem a sötétséggel, de semmit nem vettem észre. Egyre jobban vert a szívem, de nem törődtem vele. Elindultam a hangok irányába, de egy vérfarkas az utamat állja. Megijjedtem, mozdulni sem mertem. Körülbelül egy óra múlva ébredtem fel, egy házban. Nem tudom mit tett velem az a vérfarkas, és hova hozott, vagy egyáltalán hogy kerülök ide, semmire nem emlékszek.  El sem hiszem. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, és egy személy felém tart.
- Ki vagy? - álltam fel egy mozdulattal. 
- A vérfakras. - válaszolt, és hátraléptem egyet. 
- Miért hoztál ide? - kérdeztem.
- Amúgy, Kim Jong In vagyok. Én is örülök. Tudom hogy hívnak, nem kell bemutatkoznod. Lee Min Soe vagy, MinHyuk húga. - kezdett bele mondandójába, de nem értettem semmit. Honnan tudja ki vagyok? Okéé, hogy lehet ismeri a bátyám, hisz egy bandában énekes. De ha ismer engem, és ismeri MinHyukot, akkor miért hozott el engem ide? 
- Elmondanád, miért hoztál ide? - kérdeztem már kicsit ingerülten. 
- Az most mindegy.  - válaszolt, majd kacsintott egyet és el is tűnt. Már megint itt hagy? Ezt nem hiszem el. 
- Öömm.... - habogtam magamnak valamit. Azt se tudom mit csináljak itt egyedül. Hát mást nem tudtam csinálni, csak várni.
- Ők a srácok. Suho, Kris, Lay, BaekHyun, Luhan, Xiumin, Tao, Chanyeol, Sehun, Chen, és Kyungsoo. - jött be megint a szobába, és hozott magával még 11 embert.
- És ők is mindd vérfarkasok? -kérdeztem, kicsit megszeppenve. 
- Igen, talán félsz? - kérdezte. 
- Nem félek. Miért kellene? Ha meg kell haljak, úgyis meghalok. - válaszoltam, és felé löktem egy erőltetett félmosolyt. 
- Szóval, még mindig ott járunk, hogy nem tudom miért hoztál ide. - kezdtem neki még egyszer.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte, de mintha nem is érdekelné, hogy valamit kérdeztem tőle. 
- Nem, nem kérek semmit, de kezd kicsit idegesíteni a helyzet. - mondtam, de már idegességemben inkább felálltam. 
- Nyugi kislány.- próbált nyugtatni Lay. Azt hiszem, hogy ő Lay. Na mindegy. Megcsörrent a telefon, mire mindenki úgy nézett rám, mintha a világ legnagyobb bűnét követtem volna el. Próbáltam felvenni, de mivel Lay volt legközelebb hozzám, azt hiszem kiütette a kezemből. Mi van? Ezek most nem akarják, hogy beszéljek akárkivel is. 
- Most remélem tudjátok, hogy épp elraboltatok. - mondtam, de szerintem senkit nem izgatott, hogy mit magyarázok. 
- Igen, de ez minket nem zavar. Ennyi az egész. - szólalt meg a Jong In gyerek. 
- Ühüm...szóval nem zavar.  - kezdtem volna el vele vitatkozni, de valaki közbevágott.
- Na jó elég lesz a veszekedésből. - szóltalt meg Kris. - A vezető vagyok, szóval most rám figyelsz. - kezdett bele mondandójába, és én kiváncsian végig hallgattam. 
- Nem szeretem ezt a Zico gyereket, sem a többi haverját, sőt mi több, GYŰLÖLÖM őket.  - majd kacsintott egyet. 
- Mi? - kérdeztem, de persze megint közbevágott.
- Még nem fejeztem be. - mondta kicsit idegesen. Majd tovább kezdte el mondandóját.

*MinHyuk szemszöge*

- Már lassan egy órája, hogy nincs itthon. Azt se tudom merre menjek, hol keressem. Én ezt nem bírom, mi a ráknak ment ki? - kiabáltam, de csak egyre idegesebb lettem.
- Ennyire nagy a baj? - kérdezte Onew, a SHINee vezetője.
- Segítsünk valamiben? Hisz mi veletek vagyunk. - mondta Key. Igen, nos ők velünk vannak. Mindenbe, de tényleg mindenben segítenek, ha baj van. 
- Elő fog kerülni, ha csak Kris és a többi tag el nem vitte magával. De akkor aztán minden kiderül. Úgyhogy úgy készülj fel. - mondta Zico, és jobban kezdtem aggódni.
- Ha azok a barmok elvitték magukkal és bántani merik, esküszöm az életemre, megölöm őket. - vertem bele egyet a falba, és elindultam megkeresni. Próbáltam hívni a telefonját, de nem vette fel. Egyszer csak kikapcsolt. Bassza meg! 
- MinHyuk! - hallottam valaki kiálltását. Hátranéztem, de csak a srácok.
- Megyünk veled. Jint hazavittük. Nem jöhet velünk. Kitaláltunk valami sztorit, hogy ne sejtsen semmit. - mondta Kyung, és elkezdtük keresni Mint. Már 2 órája keressük, de sehol, sehol nincs. 
- Menjünk haza, nem fogjuk megtalálni. - mondta JaeHyo, akin már látszott, hogy fáradt. 
- Menjetek, de én nem adom fel. Ha egész életemben őt kell keresnem, akkor egész életemben őt fogom keresni. - mondtam nekik, de U-Kwon mellém állt. 
- Én pedig veled fogom keresni, ha kell egy életen át. - mondta majd megütögette a vállam, és vártam a többieket. 
- Figyelj MinHyuk. Akkor ti keressétek ketten, de reggel mi jövünk! Váltva fogjuk. - mondta Kyung,  én bólintottam egyet, majd elindultunk tovább keresni. Reggel 6 óra, de még mindig semmi. 
- Menjünk. - javasolta U-Kwon, és elindultunk haza. A fenébe is Min. Ha nem kerülsz elő 2 napon belül, akkor már nem téged foglak keresni, hanem őket. 
- Jólvan, mi jövünk. - mondta Kyung és vitte magával Taemint. 
- Jó ötlet Taemint vinni? Még túl fiatal, és nem szeretném, ha valami baja lenne. - tanácsoltam Kyungnak.
- Jólvan. Akkor Hyung! Indulás! - jelentette ki Ziconak, és már el is indultak. Körülbelül egy óra múlva csörgött is a telefon.
- Azt hiszem találtunk valamit. - mondta Kyung, és indultunk is a többiekkel a megadott helyre. A megadott hely egy erdő közepe, ahol Kyung és Zico nyomot találtak. Mindenki szétvált, és elkezdtünk valamit keresni. Valami házat, vagy ahhoz hasonló dolgot, hátha megtaláljuk, de ahogy jobban keressük, még jobban haladunk a rossz irányba. Semmi, semmi és semmi nincs, ami hozzá vezetne. 
- ÁÁÁÁ - ordítottam egyet, mire mindenki felfigyelt rá. - Mivan? - néztem rájuk, mire megértették, hogy csak ideges vagyok, és mindjárt felakasztom magam, ha nem találom meg Mint. Elkezdett csörögni a telefon, és megörültem, hátha Min az.
- Szia Minhyuk! - szólalt meg anyu a telefonba! Basszus! Most mit mondjak neki? 
- Szia Anyuu! - próbáltam boldogan beleszólni a telefonba, de ezek szerint nem jött össze mert észrevett valamit a hangomon.
- Minden rendben? Olyan érdekesen köszöntél vissza! Min? - kérdezte, de még mindig nem tudom mit mondhatnék neki.
- Otthon, még alszik. Mi meg eljöttünk sétálni egyet, mert ezek unatkoznak. - találtam ki valamit.
- Mikor hozod haza? - kérdezte. " Ha megtalálom" gondoltam magamba, de ezek szerint hangosan gondolkoztam.
- Ha megtalálod? - kérdezte. - Mi az, hogy ha megtalálod? - már kicsit hangosabb hangerővel kérdezte. 
- Mii?? Megtalálom? Azt mondtam, hogy megtalálom? Mármint a boltot találom meg, mert kinéztem neki valamit. És nem neked akartam mondani, hanem JaeHyonak. - kezdtem el magyarázkodni. - Na most lerakom, mert ha beérünk a városba, nem fogok semmi hallani! Szeretlek! - mondtam gyorsan, majd leraktam a telefont. Ez meleg helyzet volt. 
- Minden rendben? - kérdezte JaeHyo. - Mert mintha a nevemet emlegetted volna. 
- Igen, minden rendben, csak anyunak ki kellett találjak valamit, mert kérdezett Minről. - válaszoltam. - Na menjünk keressük tovább. - javasoltam, és elindultunk. Elkezdtük tovább keresni az erdő kellős közepén, már teljesen sötét volt, mikor lépteket hallottam. Valaki felém tartott, biztos JaeHyo az, mert elvileg vele kerestem Mint. Rosszul tudtam. Nem JaeHyo volt.
- Kit kerestek ennyire? Talán....Mint? - kérdezte az illető nagy vigyorral az arcán, és én persze egyből mentem volna neki, ha valaki nem állított volna meg, és nem fogott volna le. 
- Hol van? Mit csináltatok vele? - kérdeztem idegesen, de nem tudtam kiszabadulni Lay kezei közül. 
- Nyugiii, nincs vele semmi baj. Hozzá se nyúltunk. - mondta Kris, és mosolygott. Olyan elvetemültem mosolyog, hogy ilyet még életemben nem láttam. 
- Lay! Hagyjad! - parancsolt az említett személynek, és elengedett. A srások sehol, még JaeHyo is eltűnt, pedig velem volt. 
- Hol vannak a srácok? - kérdeztem azt a barmot, és elindtultam felé.
- Jó helyen. Ne törődj velük. - mondta, és még mindig nem hagyta abba a mosolygást.
- Miért nem lehet abbahagyni a mosolygást? Arcodra fagyott a vigyor? Mi a kínod? - kérdeztem, majd emeltem a kezem, hogy megüssem, de hirtelen valaki megfogta a kezem. JaeHyo!
- Haver! Miért állítasz meg? - kérdeztem, de erősebben szoritotta. 
- Hagyjad! - parancsolt nekem, és elengedte a kezem. Mivan??? Mi az, hogy hagyjam? 
- Mivan veled JaeHyo? - kérdeztem, de ő hátat fordított majd elindult ki az erdőből. Azt hiszem.
- JaeHyo! - kiabáltam utána, de mintha meg se hallotta volna, ment tovább.
- Szóval.... hagyjál. - mondta Kris, majd ő is elindult, és ott hagyott engem egyedül az erdő közepén. A semmi közepén. 
- Addig nem hagyhatsz itt, míg el nem mondod, hol van Min! Világos amit beszélek? - kérdeztem idegesen tőle, majd elé álltam, hogy ne tudjon elmenni. 
- Te meg bedugulsz. Világos? Mert attól tartok, élve nem fogsz haza jutni. - válszolta.
Reggel 8 óra. Az ágyamban keltem fel. Semmire nem emlékszek, csak azt tudom, hogy azzal az idiótával beszéltem Minről. Fáj a fejem, és ráz a hideg. Mit csináltak ezek velem? Esküszöm, csak még egyszer találkozzak velük, azt hiszem nem élik túl. Lementem a konyhába, a srácok már fennt voltak és reggeliztek.
- Miért nem szóltatok, hogy keljek? - kérdeztem tőlök, mire rájöttem, hogy ők is velem voltak az este.
- Hol voltatok? Mit csináltatok? Hogy jöttetek haza? Megtaláltátok Mint? És hol van JaeHyo?- kérdeztem őket, de Zico felállt, és idejött hozzám, átkarolt majd leültünk a kanapéra.
- Most nagyon figyelj. - kezdett bele. - Mi ugye elmentünk keresni Mint, én Kyungal voltam. Ketten kerestük, mikor meghallottuk, hogy jön Kris és Lay. Mi elbújtunk, hogy ne is lásson minket. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy már összefutottatok, és majdnem neki estél Krisnek. Megint hallottuk, hogy jön valaki, nem láttam pontosan ki volt, azt hiszem Xiumin és Tao volt, nem tudom, és elvitték JaeHyot, valamit csináltak vele, azért kért meg rá téged, hogy hagyd Krist. Aztán JaeHyo pedig elment velük, valamerre azt nem láttam. Veled is csinált valamit Kris, amitől elájultál. Nyílván azért nem emlékszel semmire. - fejezte be mondandóját majd várta a reakciót.
- Miért nem követtétek őket?? Lehet oda vitte JaeHyot is, ahol Min van! - mondtam, majd felálltam, és megint elindultam ki az ajtón.
- Állj meg! - parancsolt a leader, és megálltam.
- Mi az? - kérdeztem, de meg sem fordultam. 
- Nem mehetsz sehova! - még mindig parancsol.
- Mi az, hogy nem mehetek sehova? Majd pont te fogod megmondani, hova menjek, meg hova nem. - válaszoltam, majd megfordultam, elindultam felé.
- Még egyszer ezt nem fogjuk eljátszani, hogy elájulva hozunk haza, és valamelyikőnket meg megint elviszik. Ki fog a végére maradni? Senki? ígyis örüljünk, hogy itt vannak Onewék! Szóval csendbe legyél, ülj le a seggedre! - mondta idegesen, majd elment a szobájába. Csak néztem utána, mire csengettek.
- Csá haver, jól vagy? - kérdezte Key, és belépett az ajtón.
- Jól vagyok, veletek nem történt semmi? - kérdeztem, és míg vártam a választ, kiszolgáltam üditővel.
- Semmi. Mi hamar elhúztuk a csíkot, mikor láttuk, hogy már Krisel tárgyalsz. Nem akartunk belekeveredni. - mondta.
- Értem, nem is baj. Majd én elrendezem EGYEDÜL Krisel. - mondtam, és az "egyedül" szót szinte kiabáltam, hogy Zico a szobájában is meghallja.
- Jólvan, rendezd csak el egyedül. De ha bajod lesz, velem gyűlik meg a bajod! Világos voltam? - jött is ki a szobából, és egyből nekem esett. 
- Srácok! Álljatok le! - jött oda Taeil is, és rendet rakott. 
- VELEM fogod megoldani. - jött oda U-Kwon is, és mellém állt, majd ő is szembenézett a leaderrel. 
- Srácok, ti megőrültetek. Ezek vérfarkasok! Szerintetek, ketten elfogtok intézni 12 vérfakrast? Kris a vezető! Szerintetek, miért Kris? Azért, mert ő a legerősebb. - világosított fel minket a leader. Azt hiszem igaza van, de akkor is Min a testvérem, valahogy meg kell őt találnom. Annyira ideges vagyok miatta, de persze ez a rohadék is még rárak. Már majdnem lenyugodtam mikor, megszólalt a telefon. Ismeretlen szám. Ki lehet az?
- MinHyuk! - mondta a nevem.
- Min?! - kérdeztem, és elmosolyodtam, hogy legalább hallom a hangját, és eddig minden rendben!

1. rész

Sziasztok! Ez az első Block B - s ficim! Bocsánat a hibákért, meg minden egyéb dologért, még nagyon nagyon kezdő vagyok! Nézzétek el! :)

Sziasztok! A nevem Lee Min Seo, 19 éves vagyok, és itt lakok egy kis városban Szöul mellett. Az apukámmal és az anyukámmal élünk egy nagy, emeltesen házban, aminek szerintem semmi értelme, de szép nagy. Van egy bátyám, tudni kell, hogy ő egy fiúbanda tagja, Lee MinHyuk, a Block B-ből, és soha de soha nem tud hazajönni, mert hol fellépés, hol próba és még sorolhatnám. Ha haza is jön, nagy ritka. Minhyuk a legjobb testvér a világon. Ennél jobbat, nem is adhatott volna nekem a jó Isten. Bármit kérek, megadja. Egy nap csörgött a telefonom:
- Szia Min! A srácokkal bulit csapunk az este a dormban. Arra gondoltam, te is jöhetnél. Tudom, hogy anyu nem nagyon szereti ezt a bulis helyzetet, de mondd hogy P.O-nak ma van a születésnapja, és ezt nem lehet kihagyni. - mondta, mire én nagyon megörültem.
- Igen MinHyuk, csak az a baj, hogy anyu kicsit se fogja furcsálni, ha úgy megyek el, hogy nem viszek ajándékot. - válaszoltam.
- Jó, akkor mondd hogy tényleg buli van. Ha nem engedne, majd beszélek vele. Puszillak Min! - mondta, majd lerakta a telefont. Igen, nos anyu nem nagyon van oda a bulikért. Nem nagyon szokott engedni sehova, de azért én néha sunyiba kilógok. Apu viszont teljesen más, ő enged minden merre.
- Anyu. - húzom el az u betűt. - Nos, MinHyuk hívott, és....háát...ma este tartanak egy bulit a dormban és arra kért, hogy menjek és szórakozzam ki magam velük. Persze, nem megyek egyedül, jön velem Jin is. Kééérleek, soha nem buliztam még a Block B-vel. - kérleltem, mire ő sóhajtott egyet.
- Kicsim, tudod, hogy szeretlek. De féltelek. - mondta.
- Tudom, én is szeretlek, és ezért légyszíves, legyél olyan kedves, és engedj el! - még mindig csak kérleltem, mire azt hiszem rávettem és elengedett.
- Jólvan, menj csak. De csak mert sose buliztál még a Block B-vel! - mondta, és én örömömbe elkezdtem ugrálni körülötte, és szaladtam fel a szobába készülni. De ő utánam kiabált:
- Min! Érted jön MinHyuk? - kiabálta.- Még most fogom felhívni és beszélek vele. Ne aggódj annyit! - kiabáltam neki vissza. Máris tárcsáztam MinHyuk számát, alig csörgött ki, már fel is vette a telefont:
- Na miaz? Sikerült rávenni anyut, hogy engedjen el? - kérdezte.
- Igen, nem is kellett sokáig kérlelnem, és apu sem kellett hozzá. - mondtam nagy boldogan. - Még annyit, hogy értünk jössz? - kérdeztem.
- Persze, értetek megyünk. Majd csörögj! Puszillak! - mondta, majd lerakta a telefont. " Megyünk" ? Kivel akar értünk jönni? Na mindegy. Most hívom is Jint.
- Jiin! Készülj, ma este parti van a fiúknál a dormban! Este jönnek értünk. - mondtam, és majd kiugrottam a bőrömből.
- Szia neked is Min! Ez komoly? Várj, ezt fel kell dolgozzam. Ezt nem lehet kihagyni! Már megyek is készülni. 8-kor itt legyél! - mondta. A hangján lehetett hallani, hogy ő is nagyon örül.
- Ott leszek! - válaszoltam, és leraktam a telefont. Gyorsan rendbe szedtem magam, lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem és az ajtóban már húztam a cipőmet. Anyu persze odajött:
- Nagyon vigyázz magadra! Ne igyál sokat, értve? - mondja ezt mindd aggódva.
- Anyu, 19 éves vagyok! Vigyázok magamra. Csak a dormban leszünk. MinHyuk ott van, vigyáz rám. Légyszíves ne aggódj annyit. - mondtam. Már ki is léptem az ajtón, és mentem is Jinhez. Mikor odaértem, csengettem és Jin már nyitotta is az ajtót. Megölelt, és felrángatott a szobájába.
- Még csak fél 8 van. Hova sietsz ennyire? - kérdezte.
- Nagy a lendület, és már menni akarok. Gyorsan készülj, mert hívnám MinHyukot. - mondtam, miközben sűrgettem Jint. Míg ő készül, rendbe teszi magát én hívom is MinHyukot:
- Jöhetsz! De Jinhez gyere, mert itt vagyok - mondtam neki izgatottan.
- Indulunk! - mondta, és egyből lerakta a telefont. 20 perc múlva már itt is voltak. Mi kimentünk a kocsihoz, és nem más volt vele, mint U-Kwon.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Jinel, míg beültünk a hátsó ülésre.
- Hali csajok! - köszöntek a fiúk, ők is egyszerre. Az úton végig csendben voltunk. Soha nem voltam még a dormnál, de mikor megérkeztünk a szám tátva maradt. Azt hittem csak álmodok. Egy nagy ház, kerttel és medencével. Beléptünk a házba, és a csapat többi tagja már várt ránk. Találkoztam már velük, de sosem a dormban, és sosem így. A maknae jött oda hozzám először:
- Nagyláááány! - kiabálta. - Már vártalak, tudod? Ma nagy buli lesz. - mondta egy nagy vigyorral az arcán.
- Pyooo! - kiabáltam neki vissza. De miért is csinálom én ezt? - Tudom, szerinted miért vagyok itt? - válaszoltam. A többieknek csak adtam 3 puszit, és megöleltem őket. Odajött hozzám MinHyuk, ő is megölelt majd megszólalt:
- Nagyon, nagyon, nagyon hiányoztál! - mosolygott.
- Te is nekem! - majd megsímitottam az arcát.
- Kik lesznek még itt? Csak mi? - kérdeztem komolyan.
- Nem, nem csak mi leszünk. Meglepetés kik jönnek még. Viszont, most megmutatom a szobád, hol fogsz aludni! - mondta és felvezetett a szobába. A szobában egy nagy franciaágy, egy nagy tükör, és kint pedig egy erkély. Gyönyörű szép volt.
- Itt fogsz aludni Jinnel! - mondta
- Tökéletes! Szeretlek MinHyuk! - mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem.
- De hol van Jin? - kérdeztem, mire Pyo jött be a szobába:
- Azt hiszem, kellene egy kis segítség. - mondta, és mi lementünk vissza az előtérbe, és csak annyit láttunk, hogy Jin a földön fekszik, és a fiúk pedig körülötte.
- Gyertek gyorsan, azt hiszem elájult! - mondta a leader és mi oda rohantunk.
- Pyo! Ezt csak így nyugodtan mondtad? A legjobb barátnőm fekszik a földön elájulva! - kiabáltam vele, és a sírás kerülgetett. Eltört a mécses. Már a mentőautóba rakták be Jint, és én mentem velük. MinHyuk kísért a kórházig. Vártunk, vártunk és vártunk. Mi történhetett? Nem tudtam abba hagyni a sírást. Ilyen még sosem fordult elő, bárhol is voltunk Jinnel. Én már majdnem elaludtam MinHyuk ölében, mire odajött hozzánk az orvos:
- Aggodalomra semmi ok. Minden rendben lesz! Valami volt a levegőben, ami kicsit megzavarta a szervezetét, de semmi komoly. Ma estére még bent tartjuk, ha ténylegesen minden rendben, holnap már mehet haza! - mondta, majd lenyugodtam.
- Bemehetek hozzá? - kérdeztem az orvost.
- Persze, menjen csak! - és én indultam is a kórterem felé. Jött velem MinHyuk is, ő leült az ajtóban a székre, én pedig odasiettem Jinhez, mire ő felült, és mosolyogni kezdett.
- Nagyon megijjesztettél! - mondtam, és megint elkezdtem sírni.
- Nyugi Min! Ennek a bulinak lőttek. De lesz még másik, reméljük.
- Szerinted engem most a buli érdekel? - kérdeztem, majd megöleltem. Megvártam míg elalszik, és elindultunk haza MinHyukkal. A fiúk már vártak minket.
- A buli lefújva! - mondta a leader. Nagyon sajnáltam az egészet, azt is, hogy Jin a kórházban kötött ki, és azt is, hogy nincs buli. Felmentem a szobába, leültem az ágy szélére, és két tenyeremmel takartam az arcom a világ elől. Hallottam, hogy nyílik az ajtó:
- Kopogni luxus? - kérdeztem kicsit idegesen.
- Bocsánat, kimenjek és kezdjem előröl? - kérdezte az illető, de én fel sem néztem.
- Nem, nyugodtan gyere be. - válszoltam, és leült mellém.
- Minden rendben? - kérdezte az illető, majd elkezdtem zokogni. Ő csak magához ölelt, és csak még erősebben rámjött a sírás.
- Persze, minden rendben. De nem tudom miért zokogok folyamatosan, mikor a barátnőmmel semmi baj nincs. Holnap jön haza, ma este még bent tartják. - válszoltam, és elváltam tőle, majd a szemeibe néztem. Egy gyors mozdulattal álltam fel, mikor megláttam, hogy U-Kwon az. Tudni illik, nekem U-Kwon jön be a legjobban a csapatból. Az a kockás has, azok az elképesztően szép szemek. Nem is kell tovább sorolnom. Egyszerűen tökéletes. Gondolataimból U-Kwon zökkentett ki.:
- Mi a baj? Miért álltál fel? - kérdezte meglepetten.
- Ömm... Semmi baj nincs, de most légyszíves menj ki, mert lefeküdnék. - válaszoltam zavartan.
- Rendben, reggel találkozunk! Jóéjt! - elköszönt, majd ki is ment. Én ledőltem az ágyra, és el is aludtam. Elfáradtam. Arra lettem figyelmes, hogy valaki betakart. Erőm sem volt arra, hogy kinyissam a szemem. Reggel 8 óra volt mikor felkeltem. Feltápászkodtam, majd lementem a konyhába hogy valamit reggelizzek. Arra lettem figyelmes, hogy nagy a csend. Bementem MinHyuk szobájába, de sehol senki. Vállat vontam, és a konyha felé irányitottam magam. Megláttam a hűtőajtón egy cetlit, amire ez volt feljegyezve: " Szép jó reggelt hercegnőm! Elmentünk próbálni! A reggelid a hűtőben. Felhívtam anyut, és bejelentettem, hogy itt maradsz még pár napig. Nagy nehezen, de rávettem. Szeretlek: MinHyuk" A világon én vagyok a legboldogabb ember . Örömömben kivettem a reggelit a hűtőböl, leültem a kanapéra, és elkezdtem nézni a tv-t. Semmi értelmes film, vagy sorozat nem volt. A pihenésemet a telefon csörgése zavarta meg:
- Szia Min! Azt hiszem értem kellene jönnöd. Nagyon hideg van és nincs kedvem egyedül sétálni! - kérlelt Jin, és már indultam is. Mikor odaértem megöleltem hosszan, és elindultunk a dorm felé.
- Itt maradok még pár napig a fiúkkal. Olyan boldog vagyok! - ugráltam körbe.
- Jó neked. Nem maradhatnék én is veled?  - kérdezte.
- Deee! Így még jobb lenne! Amúgy se leszek szerintem egy hétnél tovább. Ha csak MinHyuk el nem rendezi. De te itt leszel velem a végsőkig! - ismét csak ugrálni tudtam. Mikor hazaértünk a fúk már otthon voltak, és ahogy láttam, nagyon örültek Jinnek.
- Akkor ma este buli? - kérdezte JaeHyo izgatottan.
- Igen, persze! Ez már biztos! - jelentette ki Zico. Majd mindenki elkezdett pakolni, és berendezni a házat. Kyung, P.O, és Taeil elmentek bevásárolni még dolgokat, amik eszünkbe jutottak. Zico telefonálgatott, JaeHyo magát nézte a tükörbe, mire én vágtam egy " what the fuck" fejet, és elnevettem magam. U-Kwon díszitette a lakást MinHyuk segítségével. De miért mondom előbb U-Kwon nevét? Fél 8 volt az idő, mire csillogott villogott a ház. Mindenki elment a saját szobájába készülni. Jinnel is beköltöztünk a szobába, előszedtük a ruhát, és fél óra múlva már lent is voltunk.
- Mostmár igazán elárulhatnád, hogy kik lesznek még itt rajtunk kivül! - mentem oda MinHyukhoz, és elkezdtem faggatni.
- T I T O K ! - betűzte, és összefont karokkal hagytam el. Csengettek. Én az ajtóval szemben álltam, és vártam kik lépnek majd be. A leader nyitotta az ajtót, és belépett egy magas srác, csőnadrág volt rajta, fekete converse cipővel, és kabáttal. Utána a csapat többi tagja. Én csak tátott szájjal figyeltem őket. Ez biztos, hogy álom. Csak álmodom az egészet...